Arz Gusztáv életének jelentős része, 60 év, szorosan kötődik a Műegyetemhez. 1958-ban kezdte meg itt tanulmányait, majd okleveles gépészmérnöki diplomájának megszerzését követően 1963-tól dolgozott a Gépgyártástechnológia Tanszéken. Az oktatási, nevelési elkötelezettségét mutatja, hogy 1968-ban mérnöktanári diplomát is szerzett, ezt is a Műegyetemen.
Az oktatás mellett szűkebb szakterületén is maradandót tudott alkotni, a forgácsoló szerszámgépek tervezésének, optimális alkalmazásának kutatásán túl, kollégáival, elsőként foglalkozott az ipari robotok és manipulátorok gyártási, később más területeken történő bevezetésével, alkalmazási lehetőségeivel. Pályatársai, kollégái elsősorban erről az oldaláról ismerhetik.
Pályájának csúcsát az jelentette, hogy a tanszéket, amelyhez hűséges volt élete végéig, 1999 és 2005 között ő vezette. Erre az időszakra tehető a Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi kutatási vérkeringésbe, számos európai forrásból támogatott kutatási együttműködés indult, zajlott ekkor, amely 2 évtizeden keresztül tartó sikeres nemzetközi (EU) kutatási projekt tevékenységet, és jelentős kutatási bevételt eredményezett az egyetem, a tanszék számára. Ebben a néhány évben bővültek ki a Tanszék tudományos és oktatási területei a gyártás- és termelésinformatika területekkel, a gyártás digitalizációjának témakörével. Ennek eredménye a jelenlegi név, a Gyártástudomány és -technológia Tanszék.
Arz Gusztáv lojális és hűséges maradt a felsőoktatáshoz, a Műegyetemhez. Ha feladattal keresték meg, nem ellenállt, hanem beleállt. Munkásságát a Bánki Donát Díj, a Magyar Felsőoktatási Emlékplakett, az Akadémiai Díj és a Magyar Gépészmérnökért Gillemot Díj kitüntetésekkel ismerték el.
Arz Guszáv nyugdíjazása után is hűséges maradt tanszékéhez, az oktatáshoz. Előbb félállású munkatársként, majd óraadóként is végig tanított, egészen a múlt év végén bekövetkezett haláláig. Tanítványai nemcsak alapos tudásáért, de az újra való nyitottságáért, emberi példamutatásáért is emlékeznek rá. Kollégái számára a beszélgetések hiányoznak, nemcsak a szakmáról, de közéleti, emberi kérdésekről is megkereshettük, szívesen töltötte velünk az idejét. Jellegzetes, kissé fanyar humorával mindig találóan mutatott rá a társadalom, a környezetünk furcsaságaira. Hiányozni fog embersége, szakértelme, irodalmi jártassága, eltanulható és utánozhatatlan nevelő képessége.
Guszti! Szakmai tudásod tanítványaidban, emberi példád kollégáidban tovább él.
Tanár úr! Nyugodj békében!
